A Rákóczi szabadságharcot követő időkben Lovasberényben nem csak német jobbágyok telepedtek le, hanem Anselm Fleischmann birodalmi báró befogadta a zömében Morvaországból és kisebb részben Szlovákiából érkező - menekülő - izraelita iparosokat és kereskedőket is. A XIII. század derekán létrejövő berényi hitközségben 19 család él. Röviddel később a zsidó családok száma 34-re emelkedett. Később a Cziráky grófokkal megkötött szerződések tették lehetővé a hitközség gyors fejlődését. A földesúr szabad vallásgyakorlást biztosított. Telket kaptak nem csak a zsinagóga felépítéséhez, hanem egy temető létesítéséhez is. A vidéki zsidók temetkezésének díja egy forint volt (Baracska, Felcsút, Kajászószentpéter, Mány, Pátka, Tabajd, Velence, Vértesacsa zsidó lakosai temetkeztek itt). Lovasberény 1765-től mezőváros, ettől kezdve a zsidók saját üzletükben árulhattak gyapjút, nyersbőrt, szőrmét, gyertyát, dohányt, stb.

 

Az 1830-as években Lovasberény lakosságának közel egyharmadát izraeliták tették ki. 1840-től a XXIX. törvénycikk engedélyezte a szabad királyi városokban a zsidók letelepedését. Így Lovasberény "kibocsátó" településsé vált. A XVIII. század első felében megalakult az izraeliták egyik legősibb intézménye, a Chevra Kadisa, mely feladatának az elhunytak hagyományos eltemetését tekintette. A temető felügyelete a szent egylet ellenőrzése alá tartozott. Az 1790-ben épült zsinagógát 1825- ben felújították. 1867-ben az országgyűlés megszavazta az izraeliták egyenjogúságát, mely sok zsidó család elvándorlását eredményezte, leginkább a városokba. A második világháború elején kb. 20 zsidó család lakott a faluban. Az ismert zsidóüldözés következtében legnagyobb részük a Holocaust áldozata lett, 1949-ben pediga zsinagógát is lebontották. Lovasberénynek jelenleg nincsenek izraelita lakói. A temető sírkövei alapján valószínű, hogy 1300-1400 izraelita vallású személy talált itt örök nyugodalmat.

 

A lovasberényi izraelita temető jeruzsálemi diákok felmérése után 1982-ben műemlék jellegűvé vált. Ez ugyan jelentős lépésnek bizonyult a magyarországi műemlék jellegű épületek és létesítmények megvédése szempontjából, de ténylegesen ennek érdekében nem történt semmi. Jelentős változást a 2000-es esztendő hozott.

 

A németországi Sehnde város és Lovasberény katolikus egyházközségei között létrehozott testvérváros/testvérfalu kapcsolat keretében Lovasberénybe látogató vendégek sajnálattal látták a temető pusztulását. Ezért 2000. tavaszán dr. Csikváry István kezdeményezésére Sehndében megalakult a Támogató Egyesület a Lovasberényi Zsidó Temető Javára. Hangversenyek, diavetítések megszervezése és adományok gyűjtése után a németországi Katolikus Püspöki Konferencia a Renovabis szervezeten keresztül hathatós mértékben támogatta a közben elkészült temetőfelújítási tervek megvalósítását. A támogató egyesület tagjai nagymértékben hozzájárultak a máig elért eredményekhez.

 

A temetőben a szinte erdővé változott fák és aljnövényzet eltávolítása után megkezdődött a felújítás. Új alappal megépült az 59 méter hosszú déli kerítésfal, új kapu készült és kijavították a nyugati kerítésfalat is. A még eldölt sírkövek utolsó darabjait 2002-ben állították a helyére.

 

Ezután 2002-2003-ban a tereprendezés, vízelvezetés munkálatai folytak, míg végül kialakult az az állapot, amit ma is láthatunk.

 

Az eddig elvégzett munkákat nagymértékben támogatta a Műemlékvédelmi Hivatal, a MAZSIHISZ Budapest, a Lovasberényi Mezőgazdasági Szövetkezet, valamint Lovasberény Önkormányzata.

 

2003. október 1-jén ünnepélyes keretek között megnyitották a Lovasberényi Műemlék Izraelita Temetőt, amely azóta folyamatosan látogatható.

 

(Összeállította dr. Csikváry István a "Száz magyar falu könyvesháza Lovasberény" című könyv alapján.)